Cs�ky K�roly

A farsangi szok�sok hiedelemk�re, k�lt�szete �s dramaturgi�ja 

Edvi Ill�s P�l �rja a Vas�rnapi Ujs�gban az esztend� eme id�szaka kapcs�n a k�vetkez�ket: „A farsang – melly sz� a n�met Faschingb�l van magyaros�tva – kereszty�n id�sz�m�t�s �s napt�r szerint minden eur�pai nemzetn�l azt az �vszakot jelenti, melly V�zkereszt �s B�jt k�z�tt esik; mint emezt m�g nagy Gergely r. p�pa (Kr. ut. 600 k�r�l) hetven napr�l negyvenre al�cs�kkentette �s �lland�an meghat�rozta – bez�r�lag hamvaz�szerd�val kezdet�t vev�n". 

A farsang minden kereszty�n orsz�gban h�zasul�sokra, menyegz�kre �s t�nczvigalmakra szokott ford�ttatni, nemcsak falusi k�zn�pn�l, mellyre n�zve illyenkor van sz�nid� minden mezei munk�t�l; hanem a v�rosiakn�l, s�t az �ri rendn�l is.” Majd egy p�rizsi t�r�k k�vetet eml�t a szerz�, aki – l�tv�n a nagy dorb�zol�sokat – �gy �rt haza, Konstantin�polyba: „Van az �vnek egy bizonyos r�sze, mid�n a franczi�knak elmegy az esz�k �s n�h�ny h�t mulva, egy arra rendelt napon, port hintenek fej�kre, melly �ltal esz�ket ism�t szerencs�sen visszanyerik.” Azt�n ekk�pp folytatja �r�s�t Edvi Ill�s P�l: „Mi illeti e divatnak eredet�t, az k�ts�gk�v�l az �sr�gi pog�nys�gban keresend�; n�vszerint a hajdani h�res g�r�g �s r�mai nemzetek vall�si reg�iben, az u. n. mythologi�ban mellynek ez is maig �l� maradv�nya. Azon nemzeteknek t. i. egyik istens�g�k volt a bor istene, Bacchus, ki az �smonda szerint a sz�l�t�l �s a r�szeg�t� bor-ital feltal�l�j�nak tartatott, �s deli ifju, de r�szeg alakban tisztelgett. Inn�t a farsangi napok latin nyelven maig �gy neveztetnek: Bacchanalia. E bor-isten �nnep�n, melly �pen a t�li h�napokban tartatott meg, szoktak papjai r�szeg�lten minden kigondolhat� tr�f�kat �s v�g j�t�kokat �zni; a n�p is, f�rfiak �s n�k vegyest, muzsika-sz� �s dall�roz�sok mellett t�ncznak eredve, rakoncz�tlan �rad�st engedett sz�les j� kedv�nek; mellynek kifoly�sait azt�n a kereszty�nek is nemcsak ut�nozt�k, de uj meg uj �lczes tal�lm�nyaikkal b�v�tett�k.” (1857. II. 22. 8. sz.)

Farsang teh�t v�ltoz� �nnep: v�zkeresztt�l hamvaz�szerd�ig tart. Idej�t �gy sz�m�tjuk ki, hogy az els� tavaszi (m�rcius 21-e ut�ni) holdt�lt�re k�vetkez� vas�rnapt�l (h�sv�tt�l) visszasz�molunk hat hetet.

A kar�csnyi �nnepk�r ut�n ehhez a jeles id�szakhoz f�z�dik a leggazdagabb szok�shagyom�ny. A k�zelg� tavasz r�gi �r�m�nnepe ez, mely egy�ttal „a t�l �s a tavasz k�zdelm�nek szimbolikus megjelen�t�se”. Gonosz�z� �s term�kenys�gvar�zsl� cselekedetek, �larcos, alakoskod� szok�sok kapcsol�dnak napjaihoz. Zajos mulats�gok, adom�nygy�jt� �s dramatikus j�t�kok tark�tj�k az �nnepk�rt. Ezen szok�soknak igen gazdag a k�lt�szete is.  R�gen azt tartott�k, hogy aki ilyenkor nem hagyta abba a munk�t, �s nem mulatta ki mag�t el�gg�, az k�s�bb – k�l�n�sen arat�skor – lusta, tehetetlen lett. 

Egyes helyeken azt tartott�k, hogy aki farsangkor varr, az k�s�bb befullad. Az is befullad, aki ilyenkor ruh�t foltozott. 

Aj�nlatos volt n�h�ny el��r�st is betartani ez id� t�jt. P�ld�ul ha farsang h�tf�j�n kukoric�t morzsoltak �ltet�shez, nem volt szabad besz�lni, mert akkor a kikelt n�v�nyt k�s�bb megett�k volna az �rg�k.

Farsangkor a ty�k�lakba s�rga f�ldet kellett vinni, hogy az �llatok j�l tojjanak. (N�prajzi M�zeum, EA 15 445. 20–21. l.) 

Pereszl�nyben ebben az id�szakban tartott�k az �j p�rok lakodalm�t is, mert – a hiedelem szerint – „a farsangi menyecske �gyesebb v�t, mint a k�s� �szi”. Ugyanebben a faluban hallottam, hogy „ha a farsang r�vid, akkor a j�nyok megv�n�nek, ha meg hossz�, akkor a v�jj�nyok is f�rh�mennek”.

J�solgattak ilyenkor a k�v�riak is. „Ha a farsang hossz�, akkor abba� a� �vbe� a sz�p j�nyok, ha r�vid, akkor a cs�nya j�nyok mennek f�rh��” – mondogatt�k az itteniek. 

Farsang a Nyitra megyei Menyh�n �s a k�rny�kbeli falvakban is „a j� t�pl�lkoz�s: az ev�s-iv�s, sz�rakoz�s �s mulats�g ideje”. Ilyenkor van a diszn�rorok nagy r�sze is.

B�r a legt�bb esem�ny vid�k�nk�n is farsang h�rom napj�ra (vas�rnap, h�tf�, kedd) esett, tudunk n�h�ny m�s nappal kapcsolatos szok�sr�l is.

Farsanghajt�s – koled�l�s

Pal�ston k�v�rcs�t�rt�k�n a farsang h�rom napj�t megel�z� cs�t�rt�k est�j�n j�rtak a gyerekek „farsangot hajtanyi”. Az alakoskod� dramatikus j�t�knak r�gebben a feln�ttek is szerepl�i voltak. Leped�be, medveb�rbe �lt�zk�dtek, �gy j�rtak a h�zakhoz koled�lni. Kolb�szt, szalonn�t vagy farsangi f�nkot kaptak, s az adom�nygy�jt� szok�s v�g�n mulats�got tartottak. Adatk�zl�ink a szok�s r�szleteire m�r nem eml�keztek. A pal�sti P�ter Borb�la viszont m�g el� tudta adni az ottani koled�l� �nek sz�veg�t. Ez �gy hangzott: 

  „Hajcs�tok ki farsangot,

  maj� sz�p �neket mondok,

  futok, megyek Dun�ba,

  fogok f�nyes halk�t,

  teszem t�ny�rk�mra,

  k�ld�m istenk�mnek.

  Isten tarcson b�kess�gbe�,

  anygyal vigass�gba�,

  Kerekes Antal h�z�n�l

  t�ket�zet raktunk,

  ker�jj ty�k, gerlice,

  ketten nyomdog�jjunk.”

A Zoboralja egyes k�zs�geiben is k�v�rcs�t�rt�k�n kezdt�k a leg�nyek a farsangol�st. Menyh�n d�lel�tt a kocsm�ban gy�lekeztek. A cig�nyok r�zend�tettek, �k pedig elindultak felsorakozva az utc�n, �s sorra j�rt�k a falut.

Vicsapap�tiban a leg�nyek kez�ben egy-egy p�lca volt. Azokat egy k�r k�zep�be tett�k, majd t�ncolva az al�bbi szlov�k dalt �nekelt�k:

„Duduly fa�angy,

Ve�k� noc b�va,

  Kdo nem� ko�uchy,

  zima mu b�va.”

Tesmagon szombaton j�rtak a gyerekek „farsangoznyi”. Nagyobb csoportokban mentek, minden h�zhoz bet�rtek, s az ablak alatt ezt a dalocsk�t �nekelt�k:

  „Hajcs�tok ki farsangot,

  maj� sz�p �neket mondok,

  ker�jj, kakas, ker�jj, ty�k,

  egy�tt nyomdog�lunk!”

A Nyitra megyei Menyh�n egykor a fi�gyermekek farsangvas�rnap t�bb csoportban j�rtak „s�rd�znyi”. Minden h�zn�l el�nekelt�k az al�bbi sz�veget, ami ut�n toj�st kaptak:

  „S�rd� gy�jj�n, hozzon meleget,

  Micsodai meleget?

  Ny�ri meleget.

  Haj sz�kecske, sz�kecske,

  sz�l� dombocsk�ja.

  Zab szemesedjen,

  buza bokrosodjon.

  Kir�ly lova h�zzon,

  hadba megy�nk rajta,

  t�r�k fejet hozzon

  lapu alatt lapogjon,

  cs�v�ny alatt cogjon.

  Cs�k, cs�k, m�cs�k

  m�kos m�cs�k.”

   (Manga J., 1942. 37. l.)

Zs�r�n a farsang utols� el�tti vas�rnapj�t talaj-vas�rnapnak vagy tananaj-vas�rnapnak nevezt�k. A l�nyok itt eb�d ut�n j�rt�k v�gig a falut. Ahol a „talajoz�k” nem kaptak semmit, ezt mondt�k:

  „Nem adtak semmit,

  Pocik egye kal�szotok,

  Geriny egye ty�kotok.”

   (Manga J., 1942. 33–34. l.)

A nagycsalomijai leg�nyek h�tf� reggel v�gezt�k a „farsangi koled�l�st”. Az el�z� napi mulats�g ut�n indultak, harmonikasz� k�s�ret�ben mentek a l�nyos h�zakhoz. Miut�n elmondt�k koled�l� vers�ket, megh�vt�k a l�nyt a d�lut�ni t�ncmulats�gba, Az itteniek verse �gy hangzott:

Hegyig� farsang, farsang,

  itt is adnak, amit adnak.

  Hej gazdasszony, gazdasszony, fusson a kamr�ba,

  v�gjon eggy kis szalonn�t,

  f�zze a ny�rsamra!

  Hotyha nem �d szalonn�t,

  kif�rom a gerend�t!”

A l�nyok sz�leit�l teh�t kolb�szt, szalonn�t, toj�st vagy p�nzt kaptak a koled�l�k. Itt bizony�ra csak az els� leg�nyek j�rhattak koled�lni, mert az adatk�zl�ink �ll�tott�k, hogy csak n�h�nyan voltak. Val�sz�n�, hogy az �sszeszedett adom�nyokat a zen�szcig�nyoknak adt�k, ezzel t�rlesztett�k j�rad�kukat.

Az ipolyf�d�mesi leg�nyek egy nagy k�penyben j�rtak koled�lni. Oldalukon tarisznya, kez�kben kolomp volt. Kolb�szt �s szalonn�t szedtek, az ut�bbit egy nagy ny�rsra „szurk�lva” vitt�k magukkal. Az adom�nygy�jt�s v�g�n j�t mulattak, az �sszeszedett �lelmet k�z�sen fogyasztott�k el.

A kelenyei l�nyok farsang keddj�n mulats�g ut�n �nekelt�k az al�bbi dalocsk�t:

  „Elm�t farsang,

  itt hagyott,

  a l�nyoknak

  b�t hagyott.

  Leginyeknek

  nagyobbat,

  hogy a ty�kok

  tojjonak!”

Bodzs�r J�nosn� itteni adatk�zl� a farsangb�cs�ztat� m�sik sz�vegv�ltozat�ra is eml�kezett. Ez �gy hangzott:

  „Elm�t farsang

  itt hagyott,

  a l�nyoknak

  b�t hagyott.

  Hozza isten

  m�sikot,

  vigasztald a

  l�nyokot!”

Eml�keztek egy-egy mond�k�ra az ipolyhidv�giek is. Farsangi k�sz�nt�j�k ez volt:

  „Elj�tt farsang,

  itt van farsang,

  aki nem �d szalonn�t,

  kif�rom az oldal�t.”

Farsangb�cs�ztat�kor meg az al�bbi versik�t mondogatt�k:

  „Elment farsang,

  itt hagyott,

  a l�nyoknak

  b�t hagyott.

  Kinek hagyott,

  kinek nem,

  �n t�ncoltam,

  te meg nem.”

Zoboralj�n farsangkedden volt a t�keszed�s. A t�nchelyis�gben a leg�nyb�r� kijelentette az aktust, kez�ben egy fazekat tartott, abba szedte a p�nzt. A l�ny a „t�k�t”, azaz a p�nzt annak a leg�nynek adta �t, akivel t�ncolt. Az tov�bb�totta azt�n a leg�nyb�r�nak. (Manga J., 1942. 38. l.)

A farsangvas�rnap el�tti cs�t�rt�k�t az Ipoly mente egyes k�zs�geiben – mint m�r fentebb is eml�tett�k – k�v�rcs�t�rt�knek nevezt�k. Keleny�n ilyenkor „k�ll�tt utojj�ra j�laknyi, mer� oszt�n m�n a b�jt gy�tt”. Ezen a napon h�st, pog�cs�t, „tepert�t”, kolb�szt, k�poszt�t ettek. Ipolyhidv�gen a m�dosabb gazd�k eb�dhez m�g az arat�jukat is megh�vt�k. El�fordult, hogy arat�ik a h�tf�i eb�dn�l is helyet kaptak; a gazdasszonyok r�test, „h�sf�liket” s�t�ttek, ezzel vend�gelt�k meg munk�saikat.

A pal�c nyelvter�leten v�gzett gy�jt�sekb�l tudunk arr�l, hogy egyes helyeken a hamvaz�szerda ut�ni napot nevezt�k k�v�rcs�t�rt�knek, mivel ilyenkor m�g el lehetett fogyasztani az �sszes farsangi �telmarad�kot: a h�st �s a zs�ros eledelt egyar�nt. Ugyanezt a napot a kelenyei Bodzs�r J�nosn� viszont z�ldcs�t�rt�knek nevezte, s szerinte ekkor „m�n nem v�t szabad h�st ennyi”.

A b�g�temet�s, alakoskod�s

H�shagy�keddi szok�s lehetett valamikor a K�z�ps�-Ipoly ment�n is a b�g�temet�s. Manga J�nos eml�ti Pal�cf�ld c�m� n�prajzi monogr�fi�j�ban, hogy egyes helyeken, amikor a farsangot temett�k, egy tr�gyahord� sarogly�ra rossz l�d�t vagy szalmazs�kot tettek; ezt n�gy leg�ny vitte a v�ll�n, s �ket k�s�rt�k a t�bbiek, akik k�z�l egyik a papot, m�sik a k�ntort ut�nozta. Mikor a falu v�g�re �rtek, a patakn�l letett�k a l�d�t, s valamennyien k�r�lt�ncolt�k azt. Volt, ahol a szalmazs�kot �gett�k el, mik�zben ezt �nekelt�k a szok�sos temet�si dallamra: „J�l j�rt�l te sz�p vir�gsz�l, mert egy nagy g�d�rbe ugrott�l.” (1979. 221. l.)

Adatk�zl�ink vid�k�nk�n m�r nem eml�keztek erre a tr�f�s szok�sra. �m hogy a j�t�k egykor val�ban eleven�l �lhetett vid�k�nk�n, azt Ipolyi Magyar Mitol�gi�j�nak soraival is igazolhatjuk. Egy ipolys�gi farsangi szok�sr�l �rta a honti t�j sz�l�tte az al�bbiakat: „Ipolys�gon a leg�nyek hamvaz�szerd�n �sszej�ve tartj�k az �gynevezett b�g�temet�st, ami abb�l �ll, hogy egykor a s�heder fi�k leg�nyekk� szabad�ttatnak fel hat botcsap�ssal, ami mellett egy pintos bor �veg a f�ldbe �satik, honn� az ism�t a j�v� �v hasonl� napj�n kiv�tetik.” Leg�nyavat�sra k�l�nben k�s�bb is sor ker�lt ilyenkor az Ipoly ment�n. (Cs�ky K., 1987. 84–88. l.)

A farsangi szok�sk�r halottas j�t�k�r�l Ujv�ry Zolt�n �rt kell� alaposs�ggal. � eml�ti: „A temet�s a farsangi, kiss� t�gabban a t�li-tavaszi szok�soknak minden k�ts�get kiz�r�an egyik legr�gibb mot�vuma.” Ez olykor megegyezett a fon�h�zakban is bemutatott halottas j�t�kokkal. (Ujv�ry Z., 1997. 85–87. l.)

Ugyancsak Ujv�ryn�l olvashatunk r�szletes elemz�st a medvemaszkos j�t�kokr�l, melyek a farsanghoz is k�t�dtek. K�l�n�sen kedvelt alakja volt ez az �llat a dramatikus j�t�koknak, s t�bb mot�vum „visszavezethet� a magyars�gnak a kereszt�nys�g felv�tel�t megel�z� kult�r�j�ba”. (Ujv�ry Z., 1997. 276. l.)

Emlegett�k a medv�t a pal�sti  recens anyagban is. Vannak t�red�kadataink Bernecebar�tib�l is. P�li J�nos k�z�lte, hogy n�luk farsangkor „csak �gy z�r�gtek a leg�nyek, meg brummogtak, t�ncoltatt�k a medv�t. Annak a derek�ra meg a nyak�ba nagy l�ncokat tettek, oszt ostorval vertek a talpa al�, az meg ugr�t, t�nc�t.” (MTA NI K�ziratt�ra. 358. 1–12. l.; Magyar N�prajzi Atlasz k�rd��vei. IV. f�zet. Bernecebar�ti, Pal�st. 11., Hont 7., 10 G. 19.Sl.)

A farsangi mulats�gok

Az utols� nagy t�li mulats�g valamennyi faluban farsangvas�rnap kezd�d�tt, s kedd este t�z-tizenegy �ra t�jban �rt v�get. Pereszl�nyben farsangkor a falu fiataljai-id�sebbjei ez alatt a h�rom nap alatt nem dolgoztak, j�form�n semmilyen munk�t se v�geztek. Ennek ok�r�l egy�bk�nt m�r fentebb sz�ltunk.

A mulats�g Pereszl�nyben vas�rnap lit�nia ut�n n�gy �rakor kezd�d�tt. Az „els� leginyek”, a „jobb m�d�ak” rendezt�k azt. A falu valamelyik h�z�n�l b�reltek egy nagyobb helyis�get, ott ropt�k a t�ncot h�tf� hajnalig. Aki m�r �lmos �s f�radt volt, az hazament, kicsit pihent, majd m�snap d�lut�n �jra folytatta a mulatoz�st. Dud�ra vagy cig�nyzen�re t�ncoltak.

A sz�zadfordul� elej�n az Ipoly menti falvakban m�g t�bb dud�s is tev�kenykedett. Manga J�nos �rta 1939-ben (A viszat�rt Felvid�k n�prajza) az ipolyhidv�gi L�rincz Vince dud�sr�l, hogy utolj�ra hat �vvel ezel�tt dud�lt Ipolyf�d�mesen, �s h�rom farsangi napra 50 csehszlov�k koron�t, illetve enni-innival�t kapott. Lehet, hogy � h�zta a talpal�val�t Pereszl�nyben is, ahol rendszerint a t�ncot is az „els� leginyek” kezdt�k.

A faluban egyszerre n�gy els� leg�ny volt. �nnepi alkalmakkor nekik m�r feladatuk is akadt. P�ld�ul a mise alatt az olt�r el�tt �k tartott�k a n�gy „l�mp�st”. Az els� l�nyok szint�n n�gyen voltak. �nnepi alkalmakkor �k �g� gyerty�val a kez�kben �lltak az olt�r el�tt.

Pereszl�nyben a farsangi mulats�g els� napj�n „kend�st�nccal” kezdt�k a hoszszan tart� vigadalmat. A teremben ilyenkor csak gyerty�k egtek. A zen�szek f�l�tt a mestergerend�ra egy hosszabb l�cet szerkesztettek, s erre tett�k az �g� gyerty�kat. Az els� leg�nyek k�z�l egyik elki�ltotta mag�t, hogy: „Mekkezgy�k a kend�st�ncot!” Ut�na a zen�szekhez ment, n�t�t rendelt; a gyerty�k k�z�l pedig levett egyet, t�ny�rba helyezte, s azzal egy�tt azt a l�nyok alkotta k�r k�zep�be tette. A mestergerenda alatt a gyerty�k mellett volt egy „slingelt” zsebkend� is, amit a leg�ny szint�n leakasztott onnan, a k�r k�zep�n azt�n lass� l�ptekkel kezdte a t�ncot erre a n�t�ra:

  „Lennek, lennek,

  �n oda nem megyek.

  Lennek, lennek,

  �n oda nem megyek!”

   (Horv�th Mih�lyn� adatk�zl�se,1918.,1984).

Am�g a zen�szek ezt k�tszer-h�romszor elj�tszott�k, a leg�ny k�rbej�rta a l�nyokat, egyet kiszemelt k�z�l�k, r�dobta a zsebkend�t, s csalogatta �t a k�rbe. Ott a zsebkend�t a leg�ny addig-addig h�zogatta a l�ny l�ba el�tt, am�g az �gyesen r� nem l�pett. Ezzel azt�n v�get �rt a csalogat�s, karra kapta a l�nyt, s kezd�d�tt a p�ros t�nc.

Ezt az al�bbi �nek n�t�j�ra j�rt�k:

  „Eggy szem b�za,

  k�t szem rozs,

  most cs�kolj meg,

  most, most, most!

  Ha most nem,

  soha nem,

  esztend�re

  m�g �gy sem!”

   (Horv�th Mih�lyn� adatk�zl�se)

Mialatt a p�ros t�ncot j�rt�k, a leg�ny addig-addig „aviskodott”, m�g el nem kapta a l�ny fej�t. Ekkor arcon cs�kolta �t, �tadta neki a zsebkend�t; p�nzt dobott a t�ny�rban elhelyezett �g� gyertya mell�, s elhagyta a k�rt. Ut�na a l�ny kezdte el�r�l a j�t�kot, � egy m�sik leg�nyt h�vott a k�rbe. A t�nc addig tartott, am�g valamennyi leg�ny �s l�ny sorra nem ker�lt. A kend�st�ncot a „padegatta” �s a „g�lyat�nc” k�vette. Az �sszegy�jt�tt p�nz a zen�szek� lett, mert ez m�r el�re szerepelt az egyezs�gben.

Kedd este t�z �rakor a mulats�gon megjelent a bakter. Csatlakozott hozz� a harangoz� is, aki ezzel a sz�veggel l�pett a terembe: „Most f�lmegyek a toronyba, mekh�zom a harangot, mer h�shagy� kedd este t�z �ra van. Ill� minden kereszt�ny h�v�nek abbahagyni a mulaccs�got!”

Miut�n a harangoz� elh�zta a figyelmeztet� „verset”, az �jjeli�r illedelmesen k�sz�nt, s ezt mondta: „Kedves fiatalok, �regek! V�ge a mulaccs�gnak, m�r holnap lesz a nyagyb�jt els� napja, hamvaz�szerda. Kezd�gyik J�zus Krisztus k�nszenved�se. Ennek jel��l f�re a v�gs�gval, az isz�koss�gval, a h�sokval �s a sok zs�rokval!”

A bakter ezut�n a muzsikusokhoz fordult, egy j� magyar cs�rd�st rendelt, melyet � maga is elj�rt. V�g�l elvette a zen�szt�l a von�t, j� �jszak�t k�v�nt mindenkinek, s elt�vozott, tan�cs�t valamennyien megfogadt�k: a farsangol�k befejezt�k a mulats�got, a gazdasszonyok kimost�k a zs�ros l�basokat, a f�rfiak pedig abbahagyt�k az iv�st. B�jtben senki sem ivott egyetlen poh�r bort sem.

Ipolyhidv�gen k�t els� „leginy” int�zte a mulats�got. A kend�st�ncot ismert�k itt is.

Czibulya L�szl�n� (81 �ves, 1981) �gy eleven�tette ezt fel:

„Eggy gyerty�t meggyujtottak, a f�dre tett�k, oszt eggy leginy, aki a cig�nyokot fogatta, elkeszte a t�ncot. K�ccer-h�romszor k�rbej�rta a gyerty�t, akkor oszt zsebkend�jjivel mevv�kta a j�nyt. Ha v�t szeret�jje, asztat. Avval oszt t�nc�t egy k�vesig. Akkor a leginy f�re�t, s j�ny meg maga t�nc�t. Osztakkor a j�ny megint h�t m�sik leginyt. Mikor megunt�k, akkor f�ltett�k a gyerty�t.”

Az id�sebb leg�nyek – ha sok p�nz �sszegy�lt – m�g hamvaz�szerd�n is mulattak, de csak zenesz� n�lk�l. �nekelve mentek v�gig a falun. Abelovszky Istv�nn� mes�lte az al�bbiakat:

„V�t itt egy szolgaleginy, aki nagyon tudott alunnyi. Asztat �ccer eggy �jjel talicsk�ba tett�k a leginyek. Maguk el�tt tolt�k v�gig a falun, oszt kivitt�k boloncs�gbol az �reg kereszth��.”

Ipolyny�ken „k�t leginb�r� v�t”. �k fogadt�k a zen�szeket. A fiatalabbaknak ilyenkor be kellett �llni „eg�sz c�hos leginyeknek”. az amollyan leg�nyavat�s volt, be kellett nekik „kereszt�k�nnyi a leginys�gbe”. Siket Istv�nt�l (72 �ves, 1979) hallottam, hogy „aki nem v�t egisz c�hos leginy, asztat nem hattak a t�bbiek, hogy j�rjon vel�k a faluba, a kocsm�ba vagy ak�rhova”. Az ilyeneknek mulats�gkor kellett a rokons�gb�l vagy az ismer�s�k k�z�l keresztap�t h�vni.

A Nyitra melletti pal�c faluban, Menyh�n a leg�nyek a farsangol�s befejez�se ut�n „c�heltek” a kocsm�ba. A c�hel�s, illetve a keresztapa-v�laszt�s szok�s�t Manga J�nos �gy �rja le monogr�fi�j�ban: „A farsangol�s befejez�se ut�n a leg�nyek c�helnek a kocsm�ban. A 16-17 �ves suhancokat k�zben felsz�l�tj�k, hogy v�lasszanak kereszap�t, majd beh�vj�k �ket a kocsmai iv�szob�ba, ahol mindegyik megmondja, hogy kit v�laszt. A felavatand� leg�ny kezet fog a k�t v�lasztott keresztap�val, majd koccintanak �s megissz�k az �ldom�st. Ett�l az id�t�l kezdve mag�zz�k egym�st. Az �ldom�s ut�n k�vetkezik a sz�l� t�nc, amikor csak a f�lc�heltek �s a keresztap�k t�ncolnak egy cs�rd�st. A c�hel�s r�gebben a fon�ban kezd�d�tt. A fel nem c�helt leg�nyeket a nagyobb leg�nyek megfogt�k az utc�n, bevitt�k �ket a fon�ba, ahol lenyomt�k �ket a f�ldre, n�ha meg is k�t�zt�k, addig, am�g azt nem mondta, hogy keresztap�t fogad. Ezut�n megnevezte, hogy ki legyen a keresztapja, majd a v�lasztott leg�gy odal�pett hozz� �s ezt mondta: »Isten �ltessen, keresztfiam.« Erre a felc�helend�, mik�zben kezet fogtak, azt v�laszolta: »Isten �ltessen, keresztap�m.« Ezut�n elmentek a kocsm�ba, ahol megitt�k az �ldom�st.” (Manga J., 1942.36. l.)

Ipolybalogon farsang vas�rnapj�n a leg�nyek „farsangi h�vogat�val” j�rtak a l�nyos h�zakhoz, hogy elk�rj�k a l�nyokat a t�ncra. H�vogat�suk �gy hangzott: „Legyenek sz�vessek elbocs�jtanyi Marit a mulaccs�gra. Ahollyan tisztess�gvel elbocs�ss�k, ollyan tisztess�gessen vissza is bocs�jtyuk. E sz� mond�s kegyelmeteknek.”

H�rom napig tartott valamikor a farsang Ipolyvarb�n is. K�t helyen is volt mulats�g: egyiken a feln�tteknek, m�sikon – valamelyik pajta alatt – a gyerekeknek.

A vigadalom vas�rnap d�lut�n �t �ra t�jban kezd�d�tt. Ez �jf�lig tartott, de m�snap eb�d ut�n m�r �jra kezdtek „az emberek hullonganyi” a t�ncra. Az els� nap csak a fiatalok sz�rakoztak, a m�sikon m�r a h�zasp�rok is ott voltak. Kedden pedig megjelentek az id�sebbek is, „ollyan szoros v�t, hogy alig f�rtek”. A zen�szcig�nyokat a „leginyb�r�” fogadta, a rendez�sben m�g n�gyen-�ten seg�tettek neki. A l�nyok nem fizettek a t�ncra.

Varb�n szok�s volt a kit�ncoltat�s is. Ha valamelyik l�ny nem akart t�ncolni, vagy nem tetszett neki a leg�ny, aki „horta”, akkor a „leginy odament a cig�nyho, kimuzsik�tatta, j� kit�nc�tatta, oszt a v�ginn kipofoszta a j�nt”. Ilyenkor a l�nynak gyorsan el kellett menek�lnie, mert a leg�ny haragj�nak egy�b k�vetkezm�nye is lehetett. Kisn� Bado Julianna (1908., 1984) id�zett fel ezzel kapcsolatban egy varb�i esetet, t�bbek k�zt „szem�lyes �lm�nyt”.

„�n is m�g fijatal v�tam, amikor nem mentem eggy leginyh�. F�l�tem a zablagba, mer m�n f�jtak a l�bajim. Odagy�tt az a leginy, hogy mennyek t�nc�nyi. Mondok: nem megyek �n!

– H�t m� nem gy�sz?! – aszonygya.

– Nem megyek, vigy� m�s valakit! – mondtam neki.

Akkor oszt elvitt egy asszonyt.

– Itt ez a nagy j�ny, nem gy�tt velem t�nc�nyi! – aszonygya neki.

Nem v�tam m�g csak tizenh�rom �ves.

– M� nem �tted pofon? – aszonygya neki a zasszony.

Ammeg odagy�tt, oszt uty pofon v�gott, hogy no.

– J�nka eriggy haza, merkimuzsik�tatnak! – asszonygya nekem az eggyik asszony.

Elmentem �s azt�n gyorsan haza, ahugy csak birtam.”

Kedd este tizenegy �rakkor itt a templomb�r� z�rta be a mulats�got. „Elszedte” a von�t a zen�szekt�l, de azok m�g kik�ny�r�gtek egy hossz� n�t�t, ami �jf�lig is eltartott. Ekkor azt�n v�gleg befejez�d�tt a t�nc, b�r a leg�nyek m�g tov�bb maradtak. Igaz, hogy a cig�ny m�r nem h�zhatta a talpal�val�t.

Manga J�nos egyik k�zl�s�b�l ismer�nk egy r�gebbi szok�st is (Farsangi t�rt�net. A H�t, Ipolys�g, 1930. I. 25.). Az Ipoly ment�n egykor farsang szombatj�n a leg�nyek sorra j�rt�k a l�nyos h�zakat, ahol kolb�szt, szalonn�t, hurk�t, toj�st gy�jt�ttek a cig�nyzen�szek r�sz�re. Szok�s volt ugyanekkor, hogy a leggazdagabb l�nyt�l selyemkend�t is k�rtek. Ezt vas�rnap annak a h�znak a f�del�re f�ggesztett�k ki, ahol a t�ncmulats�got tartott�k. Hogy a zsebkend�b�l k�sz�lt „z�szl�t” el ne lopj�k, a leg�nyeknek felv�ltva kellett azt �rizni�k. Err�l a szok�sr�l mai adatk�zl�im nem tettek eml�t�st.

Dr�gelypal�nkon kedd este t�zkor harangoz� jelezte, hogy kezd�dik a b�jt, vessenek v�get a mulats�gnak. A leg�nyek nem mindig engedelmeskedtek, olykor a b�r�nak kellett feloszlatnia a b�lt.

A farsangi bokr�ta

A fiatalok �let�ben a farsang jelent�s esem�ny volt, az ilyent�jban rendezett mulats�gokra p�ld�ul m�r napokon �t k�sz�ltek.A pereszl�nyi l�nyok a farsang el�tti h�ten kiszemeltek egy-egy leg�nyt, akinek sz�p bokr�t�t k�ldtek. Ezt �ltal�ban a l�ny keresztanyja vitte a leg�nynek. A bokr�t�t farsang vas�rnapj�n a leg�nyek a kalapjukhoz t�zt�k, �gy mentek a t�ncra. Volt olyan leg�ny, akinek h�rom l�ny is k�ld�tt bokr�t�t. Az ilyen annak a l�nynak a bokr�t�j�t t�zte el�re, aki neki legjobban tetszett.

Varb�n a l�ny rokonai „m�n el�re besz�t�k, hogy ehe m�g ehe lenne j� hozz�mennyi, ennek meg ennek k�ll�ne bokr�t�t k�denyi”. A l�ny keresztanyja farsang szombatj�n vitte el a d�szes bokr�t�t a kiszemeltnek, hogy „maj� az horgya keresztgyerekeit t�nc�nyi”. El�fordult, hogy valakinek �t bokr�t�t is k�ldtek. A leg�nynek itt azzal a l�nnyal kellett a t�ncot kezdeni, akit�l az els� bokr�t�t kapta. (Cs�ky K., 1987. 95. l.)

Fon�h�zi szok�sok �s j�t�kok

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.