Messze Északon
Messze, messze Északon
utazol a rénszánon.
Városban és vidéken
Sok gyerek vár serényen.
Kéréseink sok manó
hozzád hordja Télapó.
És neked Mikulás, te kedves
zsákodban széthordani nem terhes.
Észt versike a Télapónak
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Varjú károg, fú a szél,
Esik a hó, itt a tél.
Jaj, de nagyon hideg van
Ropog a hó alattam.
Vígan csúszik a kis szán,
Most örülünk igazán!
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
December
A Lucának híres napja
A napot rövidre szabja.
Téli mennydörgés,
Meglesz jó termés.
Zöld karácsony rossz,
Fehér húsvétot hoz.
János-nap ha borús,
A termés igen dús.
---------------------------------------------------------------------------------------
Betlehem, Betlehem
Betlehem, Betlehem, a te határidba
Érkezett Mária rongyos istállóba.
Leül a szénába, mint a bús gerlice,
Elkészíti magát a boldog estére.
Egy angyal, egy angyal újságot hirdetett:
Betlehem várában kis Jézus született.
Hideg szél fújdogál; jaj, de nagyon fázik.
A kisded Jézuska értünk siránkozik.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Donkó László: Leselkedő
A Mikulást egy este
a sok gyerek megleste.
Megleste. És mit látott?
Csinálta a virgácsot,
s belerakta puttonyba.
Jaj, csak tán nem azt hozza!
Nagy csizmáját krémezte,
azután meg fényezte.
Mit tett még a puttonyba,
a sok gyerek megtudta,
cipőjében mind benne
lesz is holnap reggelre.
Lesz ott minden földi jó:
arany alma, zöld dió,
csokiból lesz valahány,
a sok gyerek várja már.
Azért titkon egy este,
a Mikulást megleste...
Donkó László: Mikulás de csudás!
Mikulás, Mikulás,
mindene de csudás:
Legszebb a puttonya, ajándékból
minden jóból
ki nem fogy soha!
Mikulás, Mikulás,
mindene de csudás:
legjobb a jó szíve,
ajándéknál
dúsgazdagabb
jósággal van tele!
Gazdag Erzsi: Megjött a télapó
Szánon jött. A hegyeken
fenyők búcsúztatták.
Zsákját tükrös hegyi tón
vizilányok varrták.
Medvék mézet gyűjtöttek
nyár derekán néki.
S egy kosárban áfonyát
küldött az ősz néni.
Pirosszemű mókusok
mogyorója csörren.
S megcsendül a kicsi szán
csengője a csöndben.
Itt van már az udvaron.
Toporog a hóban.
Teli zsákja a tiéd,
dúskálhatsz a jóban.
Gazdag Erzsébet: Honnan jöttél Télapó
-Honnan jöttél, Télapó?
-Hóországból, hol a hó
hegyvastagnyi takaró,
a tenger meg hat akó.
Jegesmedve barátom
varrta meg a kabátom.
Kibélelte bundával,
hogy az úton ne fázzam.
Szarvasomat befogtam,
szíves szóval biztattam:
"úgy szaporázd a lábad,
szél se érjen utánad."
Meseország (világos)
Hóországgal határos.
S Meseországból az út
egyenesen ide fut.
Szerencsémre nyitva volt,
útközben egy mesebolt.
Jöttek elém tündérek,
megkérdezték mit kérek.
Kapuvári Lídia: Levél a Télapóhoz
Télapó! Télapó!
Hová lettél? Hol a hó?
Tudja a házból az összes gyerek,
hogy ma levelet küldök Neked.
Üzenik ők is
mind a hóra várnak
Szánkózni szeretnének,
meg nagy-nagy hó csatákat!
"Nem kérek én egyebet,
csak amit a gyerekek:
diót, csokit, mogyorót,
Ráadásul minden jót."
S halljátok csak! Mily csuda:
termett ott egy mesefa.
Meseország közepén.
Arról szüreteltem én.
Szedtem róla száz mesét.
Mind a száza csuda szép,
altató és ringató.
Gyerekeknek ez való.
Zsákba raktam mind a jót:
diót, csokit, mogyorót,
babát, mackót, madarat,
tücsköt, szöcskét, bogarat.
Tücsök, szöcske megszökött,
megugrott egy híd fölött.
Elrepült a legyecske...
Itt a mese helyette.
Donászy Magda: Télapóhoz
Szívünk rég ide vár,
Télapó gyere már!
Jöjj el éljen a tél!
Tőled senki sem fél.
Halkan reccsen az ág,
Öltöztesd fel a fát,
Hulljon rá pihe hó,
Szánkón siklani jó!
Évi és Peti vár,
Télapó, gyere már!
Nyíljon már ki a zsák:
Alma, szép aranyág.
Szívünk rég ide vár,
Télapó gyere már!
Jöjj el éljen a tél!
Tőled senki sem fél.
Itt kopog, ott kopog
Itt kopog, ott kopog
megérkezett Télapóka hopp!
Hull a hó
Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom,
Télapó zúzmarát fújdogál az ágon.
A kis nyúl didereg, megbújik a földön:
Nem baj, ha hull a hó, csak vadász ne jöjjön!
Parányi ökörszem kuporog az ágon,
Vidáman csipogja: Süt még nap a nyáron!
Télapó itt van
Télapó itt van,
Hó a subája,
Jég a cipője,
Leng a szakálla,
Zsák, zsák, teli zsák,
Piros alma, aranyág.
Két szarvas húzta,
Szán repítette,
Gömbölyű zsákját
Száz fele vitte.
Zsák, zsák, teli zsák,
Piros alma, aranyág.
Pattanj Pajtás, Pattanj Palkó
Pattanj Pajtás, Pattanj Palkó
Nézd már nyílik ám az ajtó.
Kinn pelyhekben hull a hó,
S itt van, itt a Télapó!
Meg-megrázza ősz szakállát,
Puttony nyomja széles vállát.
Benne, dió, mogyoró,
Itt van, itt a Télapó!
Oly fehér a rét, a róna,
Mintha porcukorból volna,
Nagy pelyhekben hull a hó,
Csakhogy itt vagy, Télapó.
Hull a pelyhes fehér hó
Hull a pelyhes fehér hó, jöjj el kedves Télapó!
Minden gyerek várva vár, vidám ének hangja száll.
Van zsákodban minden jó, piros alma, mogyoró,
Jöjj el hozzánk, várunk rád, kedves öreg Télapó!
Nagyszakállú Télapó, jó gyermek barátja.
Cukrot, diót, mogyorót rejteget a zsákja.
Amerre jár reggelig, kis cipőcske megtelik.
Megtölti a Télapó, ha üresen látja.
Messzi földről érkezett.
Kampós botja imbolyog -
Puttonyába mit hozott?
Mindenféle földi jót:
Dundi diót, mogyorót.
Lassan lépked, mély a hó -
Siess jobban, Télapó!
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Karácsonyi fények
Este mikor kigyúlnak a karácsonyi fények,
a gyermekkori álmok egy percre visszatérnek.
Ekkor a szemekben a szeretet fénye lángol,
s a gyertyafényénél még a csillag is táncol.
Mikor a fenyő illata megérinti szívünk,
ezen az estén, kicsit az álmokban is hiszünk.
Nem szeretnénk mást, csak boldogok lenni,
és másokért a szokottnál is többet tenni.
A rohanó világban megkoptak a fények,
halványak a hitek, és halványak a remények.
Nem szeretnénk mást, csak hinni a szóban,
őszintén szeretni, és bízni a jóban.
Őrizzük meg a karácsonyunk fényét,
S őrizzük a szeretetben való hitünk reményét.
Hisz ma este mink is gyermekek vagyunk,
s gyermeteg vágyainknak ma határt nem
szabhatunk.
A puha hóban, csillagokban,
Az ünnepi foszlós kalácson,
Láthatatlanul ott a jel,
Hogy itt van újra a KARÁCSONY.
Mint szomjazónak a pohár víz,
Úgy kell mindig e kis melegség,
Hisz arra született az ember,
Hogy szeressen és szeressék.
S hogy ne a hóban, csillagokban,
Ne ünnepi foszlós kalácson,
Ne díszített fákon, hanem
A szívekben legyen KARÁCSONY
Lukáts Márta: A gyertya
Egyenesen, szilárdan áll,
Fénylő szemmel fölfelé néz,
Bár légköreolykor ködös,
Sötét s nyomasztóan nehéz.
Ruhája tiszta fehér,
Nincs rajta semmi szenny, mocsok
S ha ráfröcskölnek is ilyet,
Simaságáról lecsorog.
Meghittséget, szeretetet
Serceg lágy-szelíden hangja,
Akkor is, ha körülötte
Ezt senki sem tudja.
Önzetlenül ég, melegít
A sötétnek nincs itt helye,
Hiszen, mitna az igaz ember,
Ő is fényre van teremtve.
Olykor küzd az áramlattal,
És titokban sír talán,
Mert néha sűrű cseppekben
Folynak a könnyek oldalán.
Aztán ismét biztat, hitre
Serkent, szinte megnő lángja,
Hogy rohamosan csökken, fogy,
Sőt csonkig ég, nem is bánja.
Kükdetését befejezte:
Ő eltűnt, s csak azért égett,
Hogy a kereső szívébe
Fényt vigyen és melegséget.
Ahogy most nézem a gyertyát,
Amint serkentően lobog,
Vágy ébred bennem, s most én is
Fényleni, égni akarok.
Hinteni a szeretetet
Önzetlenül jónak, rossznak,
Hogy méltó hirdetője legyek
A közénk jött Megváltónak.
-------------------------------------------------------------------------------
ITT A TÉL
Szakállából hull a hó,
fehér öröm: csuda jó!
A hóember nem fázik,
lyukas pipán pipázik.
A madár-nép didereg,
egy picit sem csicsereg.
Jégcsapok az ereszen:
összebújnak csendesen.
Csillog-villog a világ,
s ablakon a jégvirág;
a fák ágán dér-levél,
havat hoz az esti szél.
TÉL
Ereszalja csendes,
alul fecskefészek,
szelíd hó takarja:
nem hallik az ének.
Előtte jégcsapok:
jéghegyek a mélyre,
szelek havat hoznak,
talán ma estére...
A KABÁT SÉTÁLNI MEGY
A kabát sétálni indult: felöltözött.
Először az embert vette magába,
majd a nyakára sálat kötött.
Bütykös kezére kesztyűt húzott,
s fejére kalapot, jó nagyot:
hiszen az ember kopaszodott!
VÉGRE IDEJE JÖTT
Csillog minden ablak,
ahol fények égnek,
szép zöld karácsonyfát
rejtenek erkélyek.
Aztán elindulnak,
mintha lábuk volna,
jó meleg szobákba
vonulnak be sorba...
Délcegen megállnak,
díszekbe öltöznek,
végre ideje jött
szépségnek, örömnek.
Csillog minden ablak:
karácsonyfa fénylik,
csodáló örömmel
kisgyermekek nézik.
KARÁCSONYI ÉJBEN
Hópelyhek lobognak
pihekönnyű szélben,
fehér lesz az erdő
karácsonyi éjben...
Fenyőfák indulnak,
díszeiket várják:
köszöntik az embert
és az ég királyát.
Világos az ablak,
arany szemmel néz rád,
felfénylő örömmel
hullanak a szikrák:
csillagszóró játszik,
szemek mosolyognak,
betlehemi éjben
pásztorok dalolnak.
BETLEHEMBEN
Egyetlen istálló,
nincs hely nékik máshol!
Szélfútta menedék
szénából, szalmából...
Fényre sírt a Kisded,
eljött a szent idő,
Istentől elrendelt
fájdalmas-szép jövő.
Ringó bölcső helyett
jászol kicsi ágya,
nem jutott őnéki
pihe-puha párna.
Kis Jézus született,
világ megváltója,
barmok melegében
lepel takarója.
Mária nézi őt
féltő szeretettel,
József őrzi álmát
emberi meleggel.
A BÖLCSEK ÁLMA
Miközben pihentek:
angyal-álmot láttak:
angyal-álmot láttak!
Szólt az Úr angyala:
-Heródes házába
ne menjetek vissza,
ne menjetek vissza,
mert ő a kisdedet
meg akarja ölni,
meg akarja ölni,
hatalmat egyedül
ő kér tündökölni,
ő kér: tündökölni!
Hajnalok fényében,
játszó napsugáron,
játszó napsugáron,
titkukat őrizték
visszafelé-úton,
hazafelé úton:
három bölcs bandukolt
betlehemi úton...
KARÁCSONY ESTÉJÉN
Kanászok ostora
csördít az estére:
-Teljék el az ünnep
mindünk örömére!
Hullongál a hó is,
nagy szirom-pelyhekben:
van belőlük elég
fenn a fellegekben.
Karácsonyfa áll már:
szépséges menyasszony.
Csillagszórók gyúlnak,
fényük felragyogjon!
Megmaradjon bennünk
karácsonynak fénye,
szent örömben éljen
világ minden népe!
Lobogjon csak tovább
gyertyáinknak lángja:
EMBERI BÉKESSÉG,
KÖSZÖNTS A VILÁGRA!
MARCIPÁN APÓ KARÁCSONYFÁJA
Híres cukrász Marcipán,
nem jár soha paripán!
Miért ülne paripára?
Házában a cukrászdája.
December van, jön az ünnep,
ami kedves a szívünknek!
Sülnek torták, sütemények:
veszik, viszik a vendégek.
Habkarika, mézeskalács!
Kell-e ennél nagyobb varázs?
Ám az idő csendben haladt:
karácsonyig is elszaladt.
A műhelyben minden rendben,
ám otthon még semmi sincsen!
-Fehér gyertya? Szaloncukor?
Nincsen cukor? Nincsen gyertya?
Lesz azért itt karácsonyfa.
Különleges karácsonyfa!
-így szólt apó, fürgén szaladt,
ment a munka percek alatt.
Ügyes kézzel gyorsan haladt:
formált angyalt, csinált gyertyát,
jászolba egy kis Jézuskát;
szaloncukrot, madarakat,
pici fénylő csillagokat;
mesehangú kicsi csengőt,
a mesében szépen zengőt.
Mindjárt, mindjárt este lett:
felesége csengetett!
-Gyere, apó, gyere fel,
a kis Jézus oly közel!
Nékünk nincs még karácsonyfánk,
felcsillagzó karácsonyfánk!
Felszól apó vidáman:
-Megyek rögvest, szaladok,
szállok, mint az angyalok.
Ment az apó, sietett,
és vidáman nevetett:
-Nézd csak, anyó, cukor, gyertya,
marcipánból van a forma...
Minden-minden ehető
és a fára tehető.
Elkészült a karácsonyfa,
különleges karácsonyfa.
Most meg apó csengetett:
Bejöhettek, gyerekek!
Csengőszóra beszaladtak,
azután meg elámultak!
Nem láttak még ilyen csodát:
marcipános karácsonyfát!
Apó, anyó énekelt:
- Daloljatok, gyerekek!
Karácsonyi ének szállott:
betöltötte a világot!
HÓVARÁZS
Ezüstpitykés puha hó!
Hóembernek volna jó!
Éji csillag lesz a gombja!
Északi szél el ne fújja!
Ezüstpitykés pille-hó!
Hóleánynak volna jó!
Virágpehely hó-szoknyája!
Ezüst-hold a könnyű párta!
Ezüstpitykés puha hó!
Hóembernek volna jó!
Jégcsapból nő a szakálla!
Jégvirágból a bundája!
Ezüstpitykés pille-hó!
Hóleánynak volna jó!
Lenge szélből a haja!
Hóemberé mosolya!
Ezüstpitykés puha hó!
Hóembernek volna jó!
Ezüstpitykés pille-hó!
Hóleánynak volna jó!
Ezüstpitykés puha hó,
ezüstpitykés pille-hó!
Házaspárnak volna jó!
TÉLI JÁTÉK
Hó, hó, hó, hó, hó, hó,
szánkó előtt két ló.
Hó, hó, hó, hó, hó, hó,
szól a csengő: jó, jó!
Hó, hó, hó, hó, hó, hó,
ágakon hópihe;
hó, hó, hó, hó, hó, hó,
hull a hó mindenre.
Hó, hó, hó, hó, hó, hó,
táncos szél kedvire,
hó, hó, hó, hó, hó, hó,
elröppen messzire.
Hó, hó, hó, hó, hó, hó,
fenyőfa hegyire,
hó, hó, hó, hó, hó, hó,
karácsony elibe.
Hó, hó, hó, hó, hó, hó,
mennyi, mennyi jó, jó:
esik a, esik a
sok hó, hó, hó, hó, hó.
MILLIÓ JÉGVIRÁG
Táncol a tél:
télben a szél,
szélben a hó,
hóban az ég,
égben a fény,
fényben az éj...
...és reggelre
millió jégvirág
díszíti karácsony
szikrázó ablakát.
CSENGETTYŰK SZAVÁVAL
Karácsony csilingel
csengettyűk szavával...
Karácsony kopogtat
hóbundás kabátban;
meghitt meleg lobog
minden kis szobában.
Karácsonyfa hinti
mireánk a fényét,
adjon világunknak
hű, emberi békét!
Karácsony csilingel
csengettyűk szavával...
KINN A TÁVOL-PUSZTÁN
Lobog a pásztortűz
messzire az éjben,
körötte pásztorok,
szelíd fényességben.
Szót ejtenek erről,
beszélgetnek arról;
felszikrázó fényben
hozzájuk angyal szól.
Elhozta a jó hírt:
Jézus születését,
s véle Föld-népének
megváltást és békét.
HARANG SZÓL VALAHOL...
Szellő rezdül csendben,
hópihékkel játszik,
az egész világból
gyöngy-fehérség látszik.
Pillangó pihékkel
fehéredik minden,
ennél szebb varázslat
egész évben nincsen.
Harang szól valahol,
megörül a télnek,
lámpa gyúl oltáron,
karácsonyi fénynek.
Csengőszó csendíti
hírét égi hírnek:
boldogság örömét
jövő reményének.
Messzi, távol innen,
betlehemi éjben,
kis Jézus született
barlang rejtekében.
A BÖLCSEK LÁTOGATÁSA
Megpihent a csillag
fenn a magas égen,
megállt egy ház fölött
betlehemi éjben.
Gyermeket találtak,
jászolba fektetve,
édes álmot aludt
istálló-melegbe'
Szája sarkán csepp tej,
- tán az előbb szopott -
megváltó szeretet,
mi világra hozott.
Köszöntést a bölcsek
szép szavakkal mondtak,
méltó ajándékul
drága kincset hoztak.
-Hosszú utat tettünk,
hogy meglássunk téged,
arany, tömjén, mirha
jár tőlünk tenéked.
-Távol napkeletről
nagy örömben jöttünk,
mindenek királya,
szent szóval köszöntünk.
Hódoltak, s elmentek
csendesen a bölcsek,
nehéz útjuk után
pihenni ledőltek.
A KARÁCSONYI CSILLAG
Decemberi fényességben,
szép karácsony estéjében
csillag-gyermek könnye hullik,
rossz kedve tán el sem múlik.
Decemberi fényességben.
Szép karácsony estéjében.
Fény-nagyapó vigasztalja,
ám szavait meg sem hallja!
-Jó nagyapó, Fény-nagyapó!
Csillagfényben fürdik a tó,
karácsonyfák fénye játszik,
csak egy házban fény nem látszik.
Erdő szélén, szegény portán,
karácsonyfa búsul árván:
nincsen dísze, semmi éke,
nincsen néki fényessége!
Karácsonyi csillag lennék!
Fény-nagyapó, Földre mennék!
-Égből szakad akkor léted,
elveszted a Mindenséget!
Hogyha egyszer innen elmész,
te is tudod, vissza nem térsz!
Örök parancs: mehetsz önként,
ülnek rajtad égi törvényt:
száműznek a földi létbe,
fényed vesztő ember-éjbe,
száműzötten, földi létben,
csupán egyszer, minden évben,
felragyoghatsz csoda-fényben,
karácsonyi csendes éjben!
-Jó nagyapó, engedj engem
lenn a Földön csillag lennem!
Felszikrázom minden évben,
karácsonyi fényességben.
Nem bánom a csillag-csendet,
ne ejts értem többé könnyet!
Fény-nagyapó, Isten veled,
kis unokád mindig szeret!
Mégis, mégis el kell mennem,
öröm-fényem messze vinnem!
-A jóságod áldjon téged,
legyen boldog földi léted!
...és a csillag Földre szállott,
erdő szélén kis ház állott...
Nyílt az ablak, mintha szólna
karácsonyi csengőszóra...
Karácsonyfa legtetején
ott ült már a csillag-legény.
Eztán mit tett, én nem tudom,
ám azt néked elárulom,
hogy az üres kicsi fácska,
karácsonynak szép zöld ága
sok-sok dísszel telt meg nyomban,
még abban a minutumban.
A fa alatt? Ruha, játék,
mennyi-mennyi szép ajándék!
Egy kisfiú nézi, nézi,
tán e csodát meg sem érti!
Örül nagyon, szeme nevet,
aztán hullat nagy könnyeket,
hiszen beteg, akit szeret.
Ott fekszik a rozzant ágyban,
öreg dunna hajlékában,
karácsonyfa árnyékában.
A kis csillag odapillant,
szomorúság fénye villant,
mert akit ott ő meglátott:
idézett égi világot...
-Olyan ő is, mint nagyapó!
Segíteni, az volna jó!
Csillagfénnyel simogatta,
szeretettel szólongatta,
fénykezével gyógyítgatta.
Mesélt néki unokája,
dalt dúdolt a kicsi szája:
angyalkórus sem szól szebben,
szállt az ének, szólt a mennyben.
Karácsonyi éjszakában
csoda történt a kis házban:
nagyapónak szeme rebben,
karácsonyfát csodál csendben.
Szóra nyílik szája halkan,
mintha harang szólna abban,
s angyalszárny suhog magasban.
Decemberi fényességben,
odafenn a távol-égen,
szép karácsony estéjében,
örömkönnyet hullat szépen,
Fény-nagyapó csillag-éjben,
szép karácsony estéjében.
...és azon túl minden évben,
karácsony csendes éjben,
erdőszéli kicsi házban,
szent örömben, boldogságban,
karácsonyi csillag ragyog,
karácsonyi csillag ragyog...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
